A filoxérától a klímaváltozásig: fordulópontok a felsőörsi szőlőkultúrában

Vissza a hírekhez

A szőlőhegy története nem egyenes vonal

A Felsőörs körüli szőlőkultúra története nem egyszerű fejlődéstörténet. Inkább fordulópontok sorozata. Voltak időszakok, amikor a szőlőművelés megerősödött, máskor átalakult, visszaszorult vagy új alapokra került. Az Öreghegy és a környék szőlőskertjei ma is ennek a hosszú alkalmazkodási folyamatnak a lenyomatai.

A helyi hagyomány szerint a Felsőörs körüli lankákon már a római korban is műveltek szőlőt. Ez jól illeszkedik a Balaton-felvidék tágabb történetébe, ahol a tó közelsége, a kedvező fekvés és a domboldali területek régóta alkalmasak voltak szőlőtermesztésre. A római alapok után a középkorban is folytatódott a szőlő jelenléte, majd a későbbi századokban a helyi gazdálkodás egyik fontos elemévé vált.

A filoxéra nagy törése

A 19. század végének filoxéravésze a magyar szőlőkultúra egyik legnagyobb traumája volt. A kártevő hatalmas területeken pusztította el az ültetvényeket, és sok borvidéket teljes újrakezdésre kényszerített. A Balaton északi partján is átalakult a fajtaszerkezet, a művelés és a borvidéki gondolkodás.

A filoxéra utáni újratelepítések idején vált igazán meghatározóvá több olyan fajta, amelyet ma már a térséghez kötünk. Az olaszrizling szerepe is ebben az időszakban erősödött meg. Vagyis amit ma hagyományként érzékelünk, az részben egy válság utáni újrarendeződés eredménye.

Modern borvidéki önkép

A 20. és 21. században a borvidék fokozatosan újraértelmezte magát. A Balatonfüred-Csopaki borvidék ma elsősorban fehérboros karakteréről ismert, ezen belül is különösen az olaszrizlingről. Csopak esetében a fajta minőségi és eredetvédelmi szerepe látványosan megerősödött, de a tágabb borvidékhez tartozó települések, így Felsőörs is részei ennek a közös történetnek.

Felsőörs esetében az Öreghegy és a régi zártkerti területek mutatják, hogy a szőlőkultúra nem kizárólag nagy pincészetekben él. A kisparcellák, présházak, családi kertek és domboldali utak ugyanúgy a borvidék emlékezetéhez tartoznak.

Új kihívás: klíma és növényvédelem

A mai szőlőművelés egyik legnagyobb kihívása a klímaváltozás. A melegebb nyarak, szélsőségesebb időjárási helyzetek, aszályos időszakok és hirtelen csapadékok új döntések elé állítják a gazdákat. A korábban megszokott szüreti időpontok eltolódhatnak, a savak megőrzése nehezebb lehet, és a növényvédelmi kockázatok is változnak.

Felsőörsön a szőlőkártevők elleni védekezésről szóló helyi felhívások is jelzik, hogy a szőlőhegy ma már nemcsak hagyomány, hanem aktív odafigyelést igénylő termelési tér. A romantikus tájkép mögött sok munka, döntés és kockázatkezelés áll.

Az alkalmazkodás kultúrája

A felsőörsi és környékbeli szőlőkultúra története végső soron az alkalmazkodásról szól. A római kori kezdettől a filoxérán át a mai klímaváltozásig a szőlő mindig olyan növény volt, amely egyszerre kötötte az embert a helyhez és kényszerítette változásra.

Az Öreghegy értéke éppen ebben van. Nem változatlan múltat őriz, hanem élő folytonosságot. A táj akkor marad hiteles, ha képes megőrizni szőlőhegyi karakterét, miközben választ ad a jelen kihívásaira is.

A pincészet borai

Kóstolja meg a történeteket a pohárban is

A cikkek mögött ugyanaz a felsőörsi termőhely, családi munka és balatoni karakter áll. Nézze meg a Szörényi Pincészet borait, vagy kérjen személyes ajánlatot borkóstolóra, programra, rendezvényre.

Boraink megtekintése Ajánlatot kérek